Az 5 és fél órás szettel készülÅ‘ mester ez évi látogatásának apropóját a legutóbbi, Elements of Life cÃmű albumával megegyezÅ‘ elnevezésű világkörüli turnéja adja. Ã?m ami újdonságot jelent eddigi magyarországi látogatásaihoz képest, az a “mindössze” 16 kamionnyi a fény-, hang- és effekt-technika, ami Hollandiából érkezve garantálja azt a minÅ‘séget, amit a 84 országba eljutó turné minden állomása megérdemel. A felszerelések minÅ‘ségével kapcsolatban olyan információk hangzottak el a szervezÅ‘k szájából, hogy a legnevesebb cégekkel együttműködve, kifejezetten erre a turnéra gyártott elemeivel, soha sem látott technológia fog felvonulni Magyarországon. Hát milyen kihÃvás ez, ha nem olyan, amit már csak azért is el kell fogadni, hogy party-videókon edzett szemeim ezúttal testközelbÅ‘l is megtapasztalhassák ezt az élményt.
Még mielÅ‘tt nagyon belemerülnénk itt az észosztásba, elöljáróban csak annyit szeretnék megosztani az igen tisztelt nagyérdeművel, hogy jelen sorok Ãrójának életében eddig nem nagyon kaptak centralizált szerepet az ilyen és efféle rendezvények. Tömegben azért már persze volt, többféle szituációban is, sÅ‘t még koncerten is, de “arénás”, “egylemezlovasos” bemutatót még soha sem tartott neki senki. ??gy hát hÅ‘sünk fokozott várakozással tekintett ama május 26-ai éjszaka elé, mely számára az elsÅ‘ ilyen jellegű élménnyel szolgált. FÅ‘leg, merthogy a tegnap éjjel kishazánkba látogató, és az eddig már háromszor is az év DJ-jének választott holland lemezlolvas, Tijs Verwest úr, közismertebb nevén DJ Tiësto régóta hallgatott kedvence volt.
Akik hozzám hasonlóan még csak kÃvülrÅ‘l szagolgatták az ilyen és efféle rendezvényeket, azok biztosan meglepÅ‘dnek azon (ami a törzsközönség számára teljesen hétköznapi dolognak számÃt) hogy maga az esemény csak valamikor 10 órakor veszi kezdetét - természetesen este (ám még ekkor sem a fÅ‘attrakció, hanem csak egy bemelegÃtÅ‘ember próbálja ráhangolni a közönséget az est fénypontjára). �?gy, mint két tiszteletjegy boldog tulajdonosa, rezignált arccal, és a rutinosság lehetÅ‘ legnagyobb látszatával indultam találkozóra T ügynökkel, aki társam volt eme nem mindennapi megpróbáltatásban. Mert gondolom még Ti sem próbáltatok túlélni több ezer decibelt és egy késelést füldugó és páncélmellény nélkül? Hát mi sem. ??gy hát improvizáltunk…
Éjfél elÅ‘tt nem sokkal érkezünk a rendezvénynek helyt adó Syma Sport- és Rendezvényközpont bejáratához, amihez még csukott szemmel is eltalálnánk, köszönhetÅ‘en a már messzirÅ‘l is hallható kiszűrÅ‘dÅ‘ rigmusoknak. Itt úgy tűnik nem csak magányos párosunk szánta el magát a bejutásra, hiszen közel félezred magunkkal próbáljuk átpréselni magunkat az uszkve két ember széles bejárati kapun, hogy jegyünket trendszetter karszalagra váltsuk (ez okozott is kisebb problémákat: állÃtólag akik elÅ‘bb érkeztek, mégtöbbet vártak a felkészületlen beléptetÅ‘rendszer miatt). Az igazi party-arcok persze ezt a mozdulatot már a nap folyamán elvégezték, Ãgy Å‘k peckesen vonulhattak be 2 másodperc alatt az ellenÅ‘rzÅ‘ponton… Mi egy biztonságis kolléga kegyeinek köszönhetÅ‘en hamar túlesünk a kötelezÅ‘ procedúrákon: vonalkód-leolvasás a jegyrÅ‘l, majd a csarnokhoz vezetÅ‘ védett úton a karszalagról is. Végül a kÃgyózó sor egy fémdetektorba torkollik. Példátlan biztonsági intézkedés? Aligha. FÅ‘leg, ha a nyakbaszúrt vendéget kérdezzük.
�?m addig amÃg ez be nem következik boldog tekintetek lesnek vissza ránk mindenhonnan: az áltag 22-24 év közötti korosztálynak kellemes hangulatot biztosÃt a bejutásunk pillanatában (00:03) már a pultban munkálkodó Tiësto. Belekapaszkodunk az elÅ‘térben barátságtalan, ámde legalább trendi árakon értékesÃtett 700 forintos Red Bull-os flaskába, majd belevetjük magunkat a 8000 négyzetméteres arénába. �?szintén szólva egy kicsit meg vagyok illetÅ‘dve hogy ilyenkor mit kell érezni, mert elÅ‘ször csak arra lettem figyelmes, hogy a belsÅ‘ szerveim elÅ‘bb kezdtek el táncolni mint én, másodszor pedig hogy dübörög a dobhártyám (bár ez a kettÅ‘ valószÃnűleg erÅ‘s ok-okozati összefüggésben állhat egymással…). Meg is állapodtunk T ügynökkel, hogy a terem közepénél semmiképpen sem fogunk beljebb kommandózni, mert egyrészt már Ãgy is bÅ‘ven elég hangos a szórakoztatásunkat elÅ‘segÃteni hivatott technika, másrészt az elÅ‘rébb található keménymag zúzásában nem szeretnénk halkonzervként préselÅ‘dni egymáshoz (bár, a party-girl felhozatal magasfokú minÅ‘sége miatt ezen álláspontunkat a késÅ‘bb revidiálni voltunk kénytelenek). Szóval ott álltunk az aréna közepén és vártuk a csodát. A hangerÅ‘tÅ‘l lebegÅ‘ nadrágomban próbáltam magam átadni a hangulatnak, amit a valóban egyedülálló fénytechnika és a helyenként egész kultúráltan játszó Tiësto (kiegészülve a szÃnpadon élÅ‘ben fellépÅ‘ segÃtÅ‘ivel: Christian Burns, B.T., JES és még mások - akiket Trance suttyósági hiánnyoságaim miatt nem voltam képes felismerni) kettÅ‘se okozott, de a csoda valahogy elmaradt. Nem mondom, a show elemei valóban fejedelmire sikeredtek, viszont a tervezÅ‘k elkövették azt a végzetes hibát, hogy ezeket igyekeztek nagyon decensen elszeparálni egymástól, és igen szűkmarkúan bánni az effektekkel. Értsd ezt úgy, hogy számonként ha 2-3 különbözÅ‘ hatással próbáltak a kedvünkben járni, a nagyjából 40-50 effekttel bÃró repertoárból. Lehet, hogy csak tapasztalatlanságom okán merülhetett fel bennem ez az igény, és a rezidens party-látogatük körében ez bevett rendszer, illetve megszokott dolog, de számomra hiányzott a nagy extázis érzés, az effekt-orgia, illetve az a földöntúli lebegés, ami még akár szintetikus rásegÃtgés nélkül is elérhetÅ‘ egy ilyen kaliberű elÅ‘adóval és egy ilyen háttérrel. Persze lehet hogy csak sok volt az az 5 és fél óra számomra, és ebbÅ‘l adódóan olyan számok is elÅ‘kerültek amikrÅ‘l életemben nem tudtam hogy léteznek, valamint sok volt a keményebb rész is, de néha azért megemberelte magát idolunk, és olyan számokat kevert le, amitÅ‘l tényleg borsódzott az ember háta (és ijesztÅ‘en modern látványtechnika igyekezett meggyÅ‘zni minket arról, hogy ez már a jövÅ‘).
Ilyen, nagyobb volumenű koncerteken szükségszerű beiktatni néhány kisebb pihenÅ‘t, illetve felfrissÃteni magunkat egy kis levegÅ‘vel is (ha nincs olyan szerencséje az embernek hogy beálljon a technikai pult elé, ahonnan amúgy is jön a friss levegÅ‘ az ott munkálkodó ventillátorokból), amit sokan önmaguktól is megtettek, köszönhetÅ‘en a hatékony magyar rendÅ‘ri szerveknek, akik könnygázzal árasztották el az aréna egyik részét. A hÃradások errÅ‘l ugyan elÅ‘szeretettel hallgatnak, az mindenesetre elgondolkodtató, hogy hogyan tudnak késekkel bejutni egyesek egy ilyen szigorúan védett és ellenÅ‘rzött létesÃtménybe. A helyi biztonságiak több szúrt sebrÅ‘l meséltek, két, állÃtólagosan “nagyon nagy” ember egymásnak esése következtében - mi csak áldhatjuk a szerencsénket hogy kimaradtunk a buliból. De azért a taknyuktól és nyáluktól krákogó több százas tömeget, akik delÃriumos jókedvükbÅ‘l feleszmélvén pánikszerűen próbáltak friss levegÅ‘höz jutni, szintén nem irigyeltük.
A kis intermezzo után visszatérve a hadszÃntérre, meglepÅ‘en tapasztaltuk hogy mintha Tiësto mester is magára talált volna, mert 3 órányi pörgés után rálelt a slágerszámait tartalmazó etüdjére. InnentÅ‘l kezdve kezdÅ‘dÅ‘ fáradtság ide, vagy betonkockásuló végtagok oda: kötelezÅ‘nek éreztük átadni magunkat a legnagyobb trance-himnuszoknak. A folyamatosan mosolygó, és a kamerák keresztüzében álló Tiësto játszik a tömeggel: tapsoltatja Å‘ket, a kamerába int, és megtapsol minket is. Félelmetes hogy mennyire összhangban állnak a DJ pult mögötti óriási kivetÃtÅ‘n látott képek a zenékkel - külön ide rögzÃtett jelenetek pörögnek, amit néha kiegészÃt a szÃnpadkép elképesztÅ‘ látványvilága. Valljuk be nem sokat láthatunk fedett csarnokban tüzijátékot, vagy éppen óriási csillagszórókat, de a Ãmagasba szökÅ‘ több méterre felszálló lángcsóvák sem számÃtanak szokványos szÃnpadi elemnek a hazai produkciókban. Szóval helyenként tényleg csak ámulunk és bámulunk - ilyenkor érzÅ‘dik igazán a produkció ereje.
Nagyjából fél négy felé döntünk úgy konszenzus-szerűen hogy elfogyott beÅ‘lünk a kraft - bármennyire is élvezetes lett addigra a szett, leragad a szemünk. ??gy hát az Adagio for Strings dallamaira gyÅ‘ztesként hagyjuk el az arénát, és néhány szép elméket a hátunk mögött. Azért ezek után egy Pault is szÃvesen megnéznék Ãgy testközelbÅ‘l.